Segesvár bemutatása
8 találat
Részletesebb, extra szűrőket adó szálláskereső: Szálláskereső
8 találat
8 találat a térképen ebből az oldalból
A világörökség részét képező segesvári történelmi központ és az azt körülvevő várfal Erdély legszebb középkori várnegyedét örökíti meg .
Bővebben a helyről
Segesvár a Nagy-Küküllő völgyében, a szászok földjének északi határán fekszik.
A város építését a XII. században kezdték el a magyar királyok által idetelepített szászok. Hamarosan a szász szék központja lett, s már a kezdetektől fejlett kézművességgel és kereskedelemmel rendelkezett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.
A XIV. századtól szabad királyi város, s ekkor kezdődik a város fénykora is, amely a XVI. századig tartott. Ebben az időszakban állították helyre a törökök által feldúlt várát, építették számos egyházi és világi épületét. A vár húsz tornyából kilenc ma is áll, s ezek, illetve a zegzugos szűk utcák, régi házak, díszes tornyok patinás középkori hangulatot árasztanak és turisták tömegeit vonzzák a városba.
A 30 000 fős kisvárosban már csak kevés magyar és még kevesebb szász él, mégis az erdélyi szászok egyik szellemi központja maradt.
A város építését a XII. században kezdték el a magyar királyok által idetelepített szászok. Hamarosan a szász szék központja lett, s már a kezdetektől fejlett kézművességgel és kereskedelemmel rendelkezett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.
A XIV. századtól szabad királyi város, s ekkor kezdődik a város fénykora is, amely a XVI. századig tartott. Ebben az időszakban állították helyre a törökök által feldúlt várát, építették számos egyházi és világi épületét. A vár húsz tornyából kilenc ma is áll, s ezek, illetve a zegzugos szűk utcák, régi házak, díszes tornyok patinás középkori hangulatot árasztanak és turisták tömegeit vonzzák a városba.
A 30 000 fős kisvárosban már csak kevés magyar és még kevesebb szász él, mégis az erdélyi szászok egyik szellemi központja maradt.