Beszterce és környéke bemutatása
6 találat · 1 város a tájegységben
Kiemelt városok (1)
6 találat
6 találat a térképen ebből az oldalból
A tájegység a mai Beszterce-Naszód megye nagy részét felöleli, kivéve a megye déli, néprajzi szempontból Mezőséghez tartózó részét. Etnikailag egykor igen változatos volt, most nagy többségben románok lakta vidék.
Bővebben a helyről
Földrajzilag nagyon változatos, északi részén a Keleti Kárpátokhoz tartózó Radnai havasok egy részét, Cibles hegységet, Borgói hegységet, Kelemen havas jelentős részét magába ölelő vidék. A Radnai havasokhoz tartózó 2303 méter magas Nagy-Pietrosz is ide tartozik. A Kelemen havasokhoz tartózik a turisztikai szempontból jelentős Kolobicai gyűjtőtó.
Erdély déli részén levő Szászföldön kívül itt éltek jelentős számban szászok. Ők alapították Beszterce városát. A XII.század végén erdélybe települő németajkú lakosság az akkori Német-Római birodalom több területéről de nem Szászföldről érkezett. Beszterce környékére a mai Luxemburgból érlkeztek telepesek, több általuk alapított falunak szülőhazájuk településeinek a nevét adták.
A tatárjárás után nagy számban települtek le románok a vidékre és nagyon hamar ők lettek a környék legnagyob etnikuma. A XVIII. században az osztrákok a székely határőrezredekhez hasonlóan erdélyben román határőrezredeket hoztak létre. Naszód városa lett a második román határőrezred központja. Naszód vidéke a kiegyezés után a XIX. század második felében különleges státust élvezett, hivatalos nyelve a román volt. A XVIII. századi román tannyelvű gimnáziuma révén az erdélyi románság egyik legfontosabb kulturális központja volt.
A tájegység magyarság szempontjából szórványvidéknek számít, aránya kb. 6%. Nagyobb (27%) arányban csak Bethlen városában élnek magyarok, néhány Nagyszamos illetve Sajó menti községben illetve néhány izolált településen, mint a Radnai havasok lábánál levő festői Borberek.
A tájegység leghíresebb műemlékei a besztercei evangélikus templom és a harinai árpádkori templom.
Erdély déli részén levő Szászföldön kívül itt éltek jelentős számban szászok. Ők alapították Beszterce városát. A XII.század végén erdélybe települő németajkú lakosság az akkori Német-Római birodalom több területéről de nem Szászföldről érkezett. Beszterce környékére a mai Luxemburgból érlkeztek telepesek, több általuk alapított falunak szülőhazájuk településeinek a nevét adták.
A tatárjárás után nagy számban települtek le románok a vidékre és nagyon hamar ők lettek a környék legnagyob etnikuma. A XVIII. században az osztrákok a székely határőrezredekhez hasonlóan erdélyben román határőrezredeket hoztak létre. Naszód városa lett a második román határőrezred központja. Naszód vidéke a kiegyezés után a XIX. század második felében különleges státust élvezett, hivatalos nyelve a román volt. A XVIII. századi román tannyelvű gimnáziuma révén az erdélyi románság egyik legfontosabb kulturális központja volt.
A tájegység magyarság szempontjából szórványvidéknek számít, aránya kb. 6%. Nagyobb (27%) arányban csak Bethlen városában élnek magyarok, néhány Nagyszamos illetve Sajó menti községben illetve néhány izolált településen, mint a Radnai havasok lábánál levő festői Borberek.
A tájegység leghíresebb műemlékei a besztercei evangélikus templom és a harinai árpádkori templom.