A Máramarosi-havasok lábánál, a Vasér folyó Visóba ömlésénél fekvő festői környezetű kisváros.
Bővebben a helyről
Első említése a XV. századból való. A történelem során nemzetiségi összetétele igen sokat változott, a kezdetben román-ruszin lakosságú településre a XVIII. században ausztriai származású német favágók érkeztek. Sokáig ők, majd a XIX.század elején nagyobb számban érkező zsidó lakosság alkotja a település magját és biztosítja fejlődését.
A II. Világháború után hétszáz zsidó túlélőt számláltak össze Felsővisón, de az 1960-as években többségük kivándorolt Izraelbe. Az 1990-es években pedig mintegy 3000 német lakosa vándorolt ki Németországba.
2002-ben 15 878 lakosából 13 878 román, 1113 német, 530 magyar és 274 ukrán nemzetiségű volt.
Felsővisót a turisták elsősorban a keskeny nyomtávú kisvasút miatt szokták felkeresni.
A II. Világháború után hétszáz zsidó túlélőt számláltak össze Felsővisón, de az 1960-as években többségük kivándorolt Izraelbe. Az 1990-es években pedig mintegy 3000 német lakosa vándorolt ki Németországba.
2002-ben 15 878 lakosából 13 878 román, 1113 német, 530 magyar és 274 ukrán nemzetiségű volt.
Felsővisót a turisták elsősorban a keskeny nyomtávú kisvasút miatt szokták felkeresni.