Medve tó

A Medve-tó a Cseresznyés-hegy lábainál, festői környezetben létrejött egyedi tulajdonságokkal rendelkező tó. Az erdőségekkel övezett tó 502 méteres tengerszint feletti magasságban található, felülete meghaladja a 40000 m2-t, hosszúsága 306 m, szélessége 182 m, kerülete pedig 900 m. Legmélyebb pontja 18.9 m. Kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük, ez 1875. május 27.-e. A szovátai sós tavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki. Egy felhőszakadás, a tó a helyén található kaszáló beszakadása, és az így kialakult vízelnyelő elzáródása indította el a tó keletkezésének folyamatát. A heliotermikus jelenséget (hőtározó) világviszonylatban először Kalecsinszky Sándor magyarázta meg, aki 1898-1901 között tanulmányozta a Medve-tavat és megállapította, hogy a tó vizének felmelegedését egyszerűen a nap melege okozza. A jelenség annak köszönhető, hogy a folyamatosan a tóba ömlő patak ( Kőröstoplica-, Aranybánya-patak ) és az éves csapadék néhány centiméteres édesvízréteget képeznek a sós víz felületén. Ez a felszíni vízréteg pedig megakadályozza az alatta lévő sós víz kihűlését, amely állandó jelleggel gyűjti a meleget. Tehát a kisebb sűrűségű édesvíz üvegházhatást hoz létre, meggátolja a sós víz felszínre jutását és lehűlését. A Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkent a folytonos fürdőzés miatt tó vize állandóan keveredett és a hőmérséklete 40 C fok alá süllyedt, most már nem éri el a kezdetekben mért 70 C fokot. A vizének lehülésében közrejátszott még a beömlő édesvízréteg apadásána, mert minél kevesebb az édesvízréteg a tó felszínén, annál hidegebb a tó vize.