Parajdi sóbánya

Parajdon a földalatti sóbányászat 1762-ben kezdődött, módszeres bányászatról 1787-tól beszélhetünk, amikor Parajd sója a bécsi kincstár tulajdona lett.
A parajdi székely sófejtés a XIX. században is egyedülálló volt a maga nemében, a többi fejtési módozattal szemben, itt sem vaséket, sem pörölyt nem használtak .
A parajdi bányában jelenleg is folyik a kitermelés, napi mintegy 600 tonna sót hoznak a felszínre.
A kitermelt só helyén hatalmas csarnokok alakultak ki, melyek közül hármat megnyitották a látogatók és a gyógyulni vágyók számára.
A parajdi sóbánya belső tereiben a kikapcsolódni és a gyógyulni vágyók számtalan lehetőség között válogathatnak. A bányakamrában  játszótereket, pihenőhelyeket, ping-pongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki. A sóbányában egy kápolnát is kialakítottak, ahol istentiszteleteket és hangversenyeket is tartanak. A kápolna úrasztala is sóból készült.
A látogatókat a maga nemében egy páratlan létesítmény is várja, a Borgaléria, ahol 6 ország 25 pincészetének 275 borfélesége található meg, 100 méterre a felszín alatt.
A parajdi sóbányában több mint két évtizede folyik a barlang-gyógykezelés, kihasználva a sókamra légterében levő nagy mennyiségű konyhasó-aeroszolokat.