Bethlen Gábor Kollégium

A kollégium története Gyulafehérváron kezdődik, hiszen 1622-ben Bethlen Gábor (1580-1629) fejedelem itt alapította meg a Collegium Academicumot. A gyulafehérvári kollégium az 1658-as török-tatár támadásban elpusztult, s ezért Apafi Mihály (1623-1690) fejedelem 1662-ben ideiglenesen Nagyenyedre költöztette a kollégiumot. Az ideiglenes tartózkodást az 1682-es évi református zsinat véglegessé változtatta. 1704-ben labancok támadtak a városra, de a kollégium diákjai szembeszálltak velük, 28 nagyenyedi diák a csatában lelte halálát. A fejedelmek által támogatott ösztöndíjak segítségével sok szegény, tehetséges gyermek nevelkedett itt.A nagy tekintélynek örvendő kollégiumban a kor legjobb pedagógusaitól tanulhattak a diákok, köztük Apáczai Csere Jánostól (1625-1659), Pápai Páriz Ferenctől (1649–1716), Herepei Ádámtól (1756-1814). Az enyedi kollégium diákja volt Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), a híres magyar utazó, a világ első tibeti-angol szótár készítője, Barabás Miklós (1810-1898) festőművész, Bolyai Farkas (1775-1856) polihisztor, Áprily Lajos (1887-1967) költő. A kollégium mai épülete a XIX. század második felében épült, mivel az 1848-49-es szabadságharc során történő móc támadásban a város nagy részével együtt a kollégium is elpusztult. A kollégium Természettudományi Múzeuma őrzi az iskolának adományozott ritka gyűjteményekből álló kiállítást, ahol spirituszban konzervált emberi embriók és torzszülöttek, valamint kelet-indiai pillangók óriási gyűjteménye látható.  Az iskola Bethlen Gábor könyvtára a tulajdona a Mikó Imre gróf (1805-1876) által a kollégiumnak adományozott ritka művekből álló nagy könyvkészletének, ahol igen sok becses kézirat is megtekinthető. Az 1989-es fordulat után a tanintézmény elméleti líceummá alakult át, s 1993-ban újra felvette a Bethlen Gábor Kollégium nevet, ma nemzeti kollégiumként működik.