Marosszentimrei templom
A falu dombján álló református templomot a 13. század elején építették román stílusban.
A későbbiekben több átalakításon esett át, ezek közül a legjelentősebb a 15. században volt. Új szentélyt építettek hozzá, hajójának falait a mai gótikus ablakok párkányáig visszabontották, majd megmagasították. Az egész templomot kb. 4-5 méter magas fallal vették körül, ebből mára egy nagyon kevés összefüggő csonk maradt. A hajó alatt kripta található, amelynek lejáratát Bethlen Lajos és felesége, Wesselényi Anna síremléke fedi. A szószéket 1742-ben építették, mai famennyezete 1788-ból való és 18. századi az erkélyes toronysisak is. A templomot 2008-ban javították, de a templombelső sajnos ma is nagyon elhanyagolt állapotban van. A málladozó vakolat alól helyenként a XV. század végéről fennmaradt freskórészletek tűnnek elő.
A marosszentimrei templom sorsáról Jékely Zoltán 1937-ben írt verse beszél a legmegrázóbban:
Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt,
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiuban a denevér riad,
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt,
,,azt bünteti, kit szeret az Úr",
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.
( Jékely Zoltán, A marosszentimrei templomban)
Látogatói vélemények
Még nincs értékelés — legyen az első!