Református templom

A festői helyen, a falu fölötti dombra épített kis kerített templom igazi kalotaszegi gyöngyszem, kazettás mennyezettel, fiatornyokkal, varrottas díszítéssel. A Ferences rendi szerzetesek által 1261-ben épített román stílusu kis kápolnát 1452-ben a Valkai család bővíttette ki oly módon, hogy egy gótikus stílusú, sokszögű záródású, támpilléres szentély építtettek hozzá. A gótikus stílusban készített szép sekrestyebejáró is ekkor épült.  Száz évvel később épül a zömök tornya, amelynek a mostani, zsindelyes, fiatornyos sisakja csak 1774-ben készül el.  A szentély félköríves diadalívének északi oldalához támaszkodik az 1722-ből való faragott, magyar nyelvű feliratú, festett szószék, amely egyes elképzelés szerint a kidei kőfaragó mester, Sipos Dávidmunkája.  A kék színben pompázó szentélybelső mennyezetének kazettáit, valamint a szószéket és a keleti karzatot élénk színezésű illusztrációk díszítik, melyek Umling Lőrinc és fia munkái 1745-ből illetve 1778-ból. Különös díszei még a templomnak az orgona, a festett ajtók és a szószék, valamint a padokat, karzatot díszítő varrottas terítők, melyek a frissen konfirmáltaknak állítanak emléket. A templomot körülvevő kőkerítés falában elhelyezkedő \"tatárfej\" valószínűleg egy keleti szakállas férfifejet ábrázol, akaratlanul is megidézve az egykori tatárdúlás idejét. A templom bejáratától jobbra, a falba építve található római kori kő egy családot ábrázolhat. Védelmi célból Rákóczi György fejedelem a templomot kettős fallal vetette körül. A temetőkertben még fellelhetők a régi temetkezés nyomai. A templom1974-1975-ös általános felújításakor találták meg azt a csontkamrát, mely a Rákóczi György fejedelemsége idején bekövetkezett második tatárdúlás alkalmával a templomba menekült és itt pusztult több száz ember maradványait őrizte. Egy kis kerített kertben három faragott fejfa állít emléket az elhunytaknak.