Református templom
A XIII. századi templom 1927-ben került a figyelem központjába, amikor újra előkerültek a XIX. században egyszer már megtalált és újra bevakolt freskók.
A román stílusban épült templomhoz a XIV. században gótikus, csúcsíves szentélyt építettek. Ekkor kerülhettek a falára a freskók. Aszentélyét díszítő képek alsó sorában egymás mellett látható Szent László, Szent István és Szent Imre. László király fején liliomos korona, testén 14. századi viselet – sodronyruhát fedő ujjatlan, gallértalan dolmány –, fejétől jobbra latin nyelvű felirat: Sanctus Ladislaus. Szent István ősz hajú, nagy szakállú idős ember, koponyája körül Lászlóénál nagyobb dicskör, jobb kezében jogar, fejétől balra úgynevezett megszólító (vocativus) inszkripció: S. Stephane. Szent Imre pedig ezúttal is szabványfigura: ifjú herceg, fején kalap, felette dicskör, jobbjában liliomos jogar, balja a mellén. Az alakjához társított felirat azonban olvashatatlan. Van egy felső zóna is, amelyben apostolok sorakoznak: Péter, aki egyik kezében könyvet, másikban kulcsot tart, Pál, akit az ige kardjával ábrázoltak, mellette Bertalan és Tamás, utóbbi ujját Krisztus sebeibe túrja. Hozzájuk közel befalazott kerek ablak gazdagítja a látványt, utána újabb apostolkép, amit Jézus megostorozásának és Mihály arkangyalnak az illusztrálása követ a fehér felületen. Az életnagyságú figurák azon kutatónyílások alól bukkantak elő, amelyeket avatott kezek vágtak az istenháza belső falait takaró vakolatba. A festmények amúgy a falak egészét beborítják. Lángi József magyarországi művészettörténész szerint színvonalban kiválók, de egyben páratlanok is a vidéken. Technikájuk al secco, vagyis az ábrákat, portrékat, jeleneteket száraz falra festették fel.
Látogatói vélemények
Még nincs értékelés — legyen az első!