Torjai Büdös-barlang

A Büdös-hegy vulkanikus tömege több lyukon önti ki gázait. Több kisebb-nagyobb gázt „okádó” kőfülkét, bemélyedést,  barlangot találunk itt,  amelyeket többnyire emberkéz alkotott, s melyek régen kénbányaként működtek. Még az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején is innen bányászták a puskapor gyártásához szükséges ként. A kigőzölgő gázok  mind az utóvulkáni jelenséghez tartoznak. A barlangok  közül a legnagyobb a Torjai Büdös-barlang.
A Jókai által “pokol tornácának” nevezett Torjai Büdös-barlang 1052 méter magasságban, bükkfák, fenyők, nyírek alkotta erdőseg közepette található a Büdös-hegy délnyugati oldalán, a Keleti-Kárpátokban. A 14 méter hosszú üreg nem természetes módon jött létre, hanem egy régi kénbánya felhagyott tárnája. Ma inkább egy alagúthoz hasonlít, mert 1892-ben faragott andezitkockákból épített falakkal és boltozattal látták el. A barlangban kétoldalt egy-egy hosszú lóca van, melyekre ha leülünk, testünk egy része gázba merül. Úgy érezzük, hogy a gáz meleg, de csak a lábunk kezd néhány percen belül forrósodni. A gáz bizonyos összetevői kitágítják a vérerek falát, serkentően hat a vérkeringésre, amiatt érezzük elmelegedettnek a testünket. Ennek ellenére 10 percnél tovább nem ajánlott bent időzni.
A barlang  falain egyértelműen látszik a vastag, sárga kénkicsapódás. Ahonnan a sárga vonal kezdődik, ott van vége az életnek. Innen lefele nincs oxigén, az oxigénnél nehezebb kéngáz ugyanis kiszorítja az oxigént. Lassan, óvatosan mozogjunk a barlangban, nehogy felkavarjuk a gázt, mert így könnyen belélegezhetjük.
A barlangnak gyógyító hatása a reuma, ízületi fájdalmak (gyulladás), érelmeszesedés esetében eredményes.
A barlanghoz a piros ponttal jelzett turistaösvényen lehet feljutni, amely a bálványosfürdői központi szállodától indul.